Ahogy ez a kiállításom megnyitóján is elhangzott, nem adok címet a fotóknak. Részben lusta vagyok, hogy valami okos kis frappáns dolgon törjem a fejem, de inkább arról van szó, hogy egy fotó nem mondhatja mindenki számára ugyanazt. Az első kiállításomon, Litéren alkalmaztam ezt a "hiányosságot", és engem igazolt az ötletem. Mindenki mást látott egy-egy képen, képből, és ettől olyan szabad lett a történet, mégis mindenki értette, hogy mit szerettem volna "elmesélni".
A mostani kiállításomnál pedig ehhez az elképzelésemhez már ragaszkodtam. Könnyű annak a látogatónak, aki ott volt a megnyitón, mert mindent azonnal tudtam mesélni, és magyarázni. Mivel nem a legszerencsésebb időpontban nyílt meg a kiállítás, és sokan inkább csak azóta tudják megnézni, így most íme az én tárlatvezetésem.
Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a képet sajnos nem én követtem el, ez a tesóm dicsősége, aki szintén fotózik néhány éve. A fotó 2010. Február 14.-én készült. Ez a tipikusan sose lesz vége a télnek felvétel, de Veszprémnek a hó is jól áll :)
Még a Veszprémben élők sem nagyon tudták, hogy ez a kép hol készült. Néhány évvel ezelőtt alkottam a Benedek hegyen. Kicsit megdöntöttem a teret, és így olyan a feszület mintha a felhők közül jönne elő.
Tihany, természetesen télen! Balatoni lány létemre még napozni sem vagyok hajlandó nyáron a parton. Strandon évek óta nem jártam, de ez is egy másik történet. Fotózni pedig csak ősszel, és télen szoktam. A tájat, és a látványt szeretem láttatni, nem a turistákat. Télen olyan csodás színei vannak a tájnak, és a fehér hó kiemeli még az apró részleteket is.
Ő szépségem a kiállítás egyetlen páros alkotása. A Veszprémi Állatkert lakói az egyik gyenge pontom. Napokig tudnék ülni a macskafélék kifutói előtt, és csak nézni ezeket a gyönyörű állatokat. Néhány éve fotóztam az állatkert belső életét, és igaz a párduchoz nem térhettem be, de hiúzok kifutójában jártam, és nagyon közelről fotózhattam őket. Az sem volt veszélytelen vállalkozás, de pont ez volt benne a legszebb.
Mit is mondhatnék erről a képről? Mallorca, Formentor fok. Több, mint tíz évet vártam arra, hogy ezt a képet profi gépel, és talán minőségben is elkészítsem. Én csak úgy hívom a helyet, hogy itt van a világ vége, és itt is kezdődik :) Az első itt töltött nyaralásom előtt kaptam az apukámtól egy OLYMPOS (filmes!) gépet. A biztonság kedvéért 5 tekercs filmet vittem magammal, és abban az időben ez rengetegnek minősült. Kint még vettem 5 tekercset :) Előhívatni 10 tekercs filmet, az horror árban volt.
Az ember hogy beszéljen a saját kutyájáról, ha nem szuperlativuszokban!? Ő Apolló, az én nyolcéves Boxer ebem, aki rengeteg dologra megtanított, átnevelt, és mindig számíthatok rá meg a szőrös, nyálas puszikra is :) A 2007-es litéri kiállításomra készültem, és gyűjtöttem a fotókat. Mackó, ahova csak lehet jön velem, a litéri dombokra meg pláne! Ez a fotó egy igazi pillanatkép, kihagyhatatlan volt. Azért raktam bele az akkori kiállításomba, mert érzelmek fűztek hozzá. Azt gondoltam, hogy ezt a képet szinte észre sem fogják venni, de Apallónak ott a helye a kiállításomon. Nagy meglepetés ért, mert ez a fotó volt az egyik legnagyobb kedvenc. Így adott volt, hogy a Veszprémi Városháza aulájában is jól fog mutatni.
Ez a kép a legjobb példája annak, hogy ha részleteket ragadok ki valamiből, akkor egy teljesen új dolgot mutathatok. Lassan két éve nem élek Veszprémben, így ritkán van időm sétálni, és felfedezni. Senki sem jött rá, hogy ez hol készült :) Tűztorony étterem? Nézd meg a bejáratát! Ő egy friss kép, már 2010.-ben készült.
.jpg)
Balatonfüred, Hotel Silver Resort. Balatoni képeslapsorozatomhoz fotóztam a hotelt 2007.-ben, és ez a kép adta vissza számomra az igazi pihenés, és feltöltődés hangulatát.
A képen az Alpok látható, légi felvétel, és épp Mallorcára utazunk. Ez a fotó egy jelkép, a sok utazásom jelképe, melyekben részem lehetett eddig, és remélem még nagyon sokszor lesz.
... és lassan elérkezünk Budapestre, ahol mondhatom, hogy szintén itthon vagyok :) Ez a kép 2007 nyarán készült a Citadelláról... és akkor még fogalmam sem volt, hogy egyszer itt fogok élni.
Itt viszont már szoktam a gondolatot, hogy budapesti lettem. 2008. Július.
Erről a képről mindenki azt kérdezte, hogy ugye ez Mallorca? Ismét feladtam a leckét, ugyanis ez a hely nem más, mint a szüleim kertje, Veszprémben, úgy egy évvel ezelőtt. A lugas az apukám érdeme, a virágok az anyukám növendékei, a trópusi estőt pedig az Ég adta :)
Ez az egyik kedvenc képem, nekem. A Litéri Mogyorósi Napok (2008) színpada mögött álltam, és egy következő fellépő zenekar akkor pakolt be az utóból. Ez csendélet egy zenés rendezvénysorozat közepén, annyira adta magát.
Ismét Litér. 2006. kiállításom előtt 6 nappal, lövésem sem volt, hogy mi hiányzik még, de valahogy nem volt kerek a kép. Kínomban kezdtem el fotózni, ami kudarc! Viszont amikor még érzem hogy dolgom van, akkor hajthatatlan vagyok. Csak fotózgattam, és lőttem, hogy majd lesz belőle valami. Elindultam haza, és valahogy másik úton indultam a magtárból, mint ahogy szoktam. Aztán megálltam, kiszálltam az autóból, és azonnal tudtam mi hiányzik, a Napraforgó! ÉLET! :) Ez a fotó lett a litéri kiállítás első fotója, és ahogy a kép előtt állva kinéztél a magtárból, pont ez a napraforgó mező volt szemben :)
Ezért a képért két éve kemény kritikát kaptam, hogy nem lehet csukott ablakot fotózni, mert az hogy néz ki? Nyitott ablak kell, és virágok, hogy élet legyen benne. Ebben képben nincs élet! Nos, mára ez a kép az amerikai Istockmagazin profilom egyik leglátogatottabb fotója, tehát annyira mégsem rossz. Viszont a kritikákat továbbra is szívesen veszem.
Mallorca Valldemossa, 2009. A sziget egyik legszebb városkája. Csodás hegyvidéki környezetben, és klimában. Igen, itt van a Michael Duglas ház is.
Megint egy játék! A Halászbástya tükörképe a Hilton ablakaiban, 2008 Szeptember.
Két teljesen friss budapesti kép, 2010. Február 14.-én a Kopaszi gáton. Friss levegő, nyugalom, csodás táj. A vasárnapi kikapcsolódások helye.
A zárás pedig nem más, mint Veszprém a halszemeken keresztül. Ennél teljesebb képet a városról, és magamról adni nehéz! :)
