Jordániából hazatérve hetekig kavarogtak a gondolataim, és nagyon nehéz volt visszazökkenni a saját életembe. Rendezgettem a fotókat, és tartottam a kapcsolatot Alival az utazási irodással, és Haroun-al a Beduin shop tulajdonosával. Ali irodája és a Beduin Shop volt a törzs helyünk egy hétig, és ezek a barátságok hazaérve sem szakadtak meg. Alival szinte napi kapcsolatom volt, hiszen elkérte a fotóimat az éppen akkor készülő weboldalához. Tele voltam élményekkel, és információkkal, amiket kár lett volna veszni hagyni, így elkezdtem írni egy Jordánia ország bemutató elemzést. Ha böngésztem a netet Jordániáról szóló hasznos információkról, szinte semmit sem találtam, illetve sok olyan utas van akik csak a magyart beszélik, és az utazásukhoz segítséget nyújthatok egy részletesebb anyaggal, és így tartalmasabb nyaralásuk lehet.
Sok olyan emberrel találkoztam, akik arra sem emlékeztek, hogy adott országban melyik városban volt a szállodájuk, és sok olyan utazó is van, aki az egy hét alatt szinte csak a szálloda medencéjét látja. A hiba biztosan az én készülékemben van, de sose fogom megérteni, hogy miért utazik valaki külföldre, hogy aztán ott semmit se lásson. Nem bírálhatom senki szokásait, csak ha már ott van, legalább a medence szélén napozva, olvassa el a tájékoztatómat, így itthon azért azt el tudja mesélni, hogy hol nem járt :) Én a másik véglet vagyok, mert megyek, megyek, és gyűjtöm az élményeket. Intenzíven nyaralok, és nekem egy nap elég a napozásra, és kirándulás közben is fog a nap. Tehát néhány hónap alatt összeállt egy Jordánia útikalauz vázlata. Könyveket vettem, kutattam a neten, kérdeztem Alitól sokat, és írtam. Mire az anyag összeállt, szinte teljes képet kaptam Jordániáról, az arabokról, a beduinokról, a szokásokról, tradíciókról, és teljes rálátásom lett egy merőben más szemléletet valló nemzetre. Rá kellett jönnöm, hogy az arab nép törvényei nem is olyan ridegek, mint azt a média tálalja. Az is igaz, hogy nem tudnék az ő világukban élni. Én európai vagyok, és túlságosan szabad.
Említettem Haroun-t a Beduin Shop tulajdonosát. Ha egy kicsit is közvetlenebb barátságba kerülsz egy arabbal, akkor természetes a számára, hogy meghívjon az otthonába. Meglepő meghívás egy ilyen, de ez a bizalmat jelzi, és nem illik visszautasítani. Így mi is elfogadtuk. Tipikus arab ház, ami emeletes ugyan, de hófehér, és baromira nem bizalom gerjesztő. Össze kellett szednem magam, hogy leplezzem mit gondolok. Viszont belépve! Palota! Igényes bútorok, tisztaság, és pedáns rend, otthonos hangulat, és a legnagyobb plazma TV, amit láttam. Akkor derült ki az is, hogy a csador viselése a nők igénye. viszont amint hazaértek csador ledob, és a legszebb fehérneműkben flangálnak. A világ óvszer fogyasztásának legnagyobb részét az arab országokban vásárolják. Több felesége csak annak lehet aki ezt anyagilag megengedheti magának. Egy feleség eltartása bizony sokba kerül, és minden feleségnek ugyanazt az élet színvonalat kell biztosítani. Az első feleséget a férjnek meg kell kérdeznie, hogy elfogadja -e a második feleséget. Amikor egy nőt tevéért akarnak megvásárolni, (és ezzel nem jó viccelni, ez is egy másik sztori. Hogyan adott el majdnem az apukám?) az nagy érték, mert a teve a legértékesebb egy arab, pláne beduin számára.
Január környékén elkészültem az anyaggal, elkészült az angol fordítás is, és kikerült Ali weboldalára. Minden egyes levél váltásunk azzal zárult, hogy mikor megyek már újra? Az út ára némileg változott ugyan, de 67.000-ért még mindig megérte. Pláne, hogy sok dolgot szerettem volna újra látni, és felfedezni új helyeket is. Hiányzott a homok tapintása a Wadi-Rum-ban, és Petra narancs sárga színei a naplementében :)
A második útra már sokkal tudatosabban készültem. Friss volt minden emlék, így könnyen tudtam kalkulálni, hogy mi mennyi idő? Mit mikor nézünk? és biztos volt, hogy a Wadi-Rum lesz az utolsó program, de most kint is alszunk éjjel a beduinokkal.
2004. április elején indultam Aqabába ismét, ezúttal az anyukámmal, és a bátyámmal. Meséltem nekik az első útról, látták a fotókat, szeretik a meleget, és utazni is szoktunk együtt. Akkor mutassam meg nekik Jordániát!
Már az érkezés sem volt zökkenőmentes
Ez a második utazás merőben más volt, mint az első. Ismerős helyre mentem, ismerősökhöz, és sok dologgal sajnos nem számoltam. Leszálláskor elhagytam a mappámat, amiben az utazási anyagok voltak, sose csináltam még ilyet. Egy fiatal pasi hozta utánam, hogy megtalálták, és örül, hogy újra itt vagyok! Megdöbbentem, hogy megismert, mert nekem könnyű volt emlékeznem rá, ő viszont hetente több száz turistával találkozik, és 6 hónap után hogyan emlékezhet rám? Visszakérdeztem, hogy biztosan összetévesztem valakivel. de nem! Októberben voltam itt a párommal, aki búvárkodik. Próbáltam leplezni a döbbenetemet, és gyorsan elköszöntem. Kezdtem kicsit furán érezni magam.
A második rossz húzás
A transzfer buszon próbáltam észrevétlen maradni, és nem elárulni, hogy én már jártam itt. A csapat nagy része 60 év körüli volt, és nyelveket nem igazán beszéltek. Ha kiderül, hogy én itt már jártam, akkor mindenki tőlem akar információkat, és ebben-abban segítsek, stb.... én viszont pont ezt nem akartam.
Ali az utazási irodában tudta, hogy mikor érkezik a gép, és a szállodánk is az irodája mellett van. Viszont türelmetlen volt, és felhívott, hogy hol vagyok már? Egy két perces angol nyelvű beszélgetés éppen elég volt ahhoz, hogy a körülöttem ülő utasok levágják, hogy nekem ez itt nem idegen hely. Azonnal közölték, hogy ők velem akarnak jönni egy hétig, mert azért ez mégis egy arab ország, és mellettem biztonságban vannak. Mondtam, h az sajnos nem lehetséges, mert én nem a helyi idegenvezetővel megyek, hanem a saját utamon arabokkal. Akkor Pláne! Próbáltam lebeszélni őket magamról, mert tudtam h ebből gond is lehet, hiszen ez bevétel kiesés a beutaztató irodának. Ezt is elmondtam, hogy én nem akarok magamnak gondot, és nekik se. Nem gond, ők vállalják! Ebből az lett, hogy az érkezés utáni eligazításon odajött hozzám egy nem szép arab pasi, és közölte, hogy Jordániába utaztató fő uazásszervező cég vezetője akar velem beszélni, és invitált egy asztalhoz. Egy alacsony, köpcös, ősz arab úr várt, és megpróbált elbűvölni egy mosollyal, de akkor már tudtam, hogy gáz van. Néhány perces beszélgetés végén közölte, hogy ha ebből a csoportból rajtam és a családomon kívül bárki egy helyi irodával menne kirándulni, akkor azonnal kitoloncoltat az országból.
Nagy mosollyal felálltam, és azzal a lendülettel elindultam Alihoz. A nagy kitörő öröm helyett elmeséltem neki az előbbi sztorit. Ali nem szólt semmit, csak telefonált egyet. Letette, és annyit mondott, hogy én itt azt csinálok amit akarok, és a csoportból bárki utazhat az ő irodájával. Így lett az, hogy egy 10 fős magyar társaságnak nagyjából én lettem az idegenvezetője egy hétre.
Megbeszéltük Alival a programokat, kipakoltunk a szállodában, és irány enni. Nagyon jókat lehet enni az utcai árusoknál, csak otthonról pálinkát vinni kell, és lefekvéskor ez így tökéletesen fertőtlenít. Elindultunk enni, és már harmadik sarkon láttam, hogy egy fekete ruhás arab követ, ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Ettől kezdve már tudatosan közlekedtem ,és figyeltem is, de jött mindenhova a városban. Pár nappal később megkérdeztem Alit, hogy paranoiás vagyok, vagy mi ez? Meglepett amit hallottam! Jordánia titkos szolgálata figyeli az európai utazókat. Mivel utazás előtt vízumot váltunk, ott van minden adat rólunk, aki pedig legalább másodszor van itt, azt még inkább figyelik, pláne ha az illető nő, és fotós! Próbáljam meg úgy felfogni, hogy vigyáznak rám. Hát kösz!
...és lesz még rossz húzás.....
folyt köv...
