...hogy miért Jordániával kezdem az utazásaim történeteit? Nem tudom, talán túl régen jártam ott, és ha elkezdem írni akkor eszembe jut sok olyan dolog, amiket már elfelejtettem, és kicsit átélhetem újra. 
Úgy tíz évvel ezelőtt elkezdtem felfedezni Jordániát fotókról, könyvekből, utifilmekből, és egy kicsit a történelméből. Petra és a Vörös-tenger csodás lehet. Indiana Jones és a végzet tempolma is itt játszódik. Homokkőbe vájt nabateus város mely egyszerre misztikus és utánozhatatlan. Szép lassan megérlelődött bennem az elhatározás, hogy ezt egyszer látnom kell.
Két dolog miatt halogattam az utazást évekig, az út ára olyan 210.000.- Ft körül mozgott, és az arab nép a média miatt sem volt épp a legvonzóbb. Rossz emlékeim voltak az arabokról egy marokkói utazás miatt, és akkor megfogadtam, hogy többet arab földre nem megyek! Marokkóban fegyverrel lökdösték le a katonák a berbereket a hegyről, és ezt végignézni, maradandó sokk volt.
Aztán 2003.-ban a Jordán király úgy döntött hogy az Ő országa lesz az első a Közel-keleten, ami köszöni szépen, de kimarad a háborúból, és inkább megnyitja a kapuit a turizmus előtt. Megmutatja Jordánia népe a világnak, hogy létezhet olyan ország, amely a békét, és biztonságot választja az öldöklés helyett valamint bevételt hoz az országnak, amit visszaforgatnak, és szállodasorokat, strandokat, búvár bázisokat, szórakoztató komlexumokat építenek. Az ország turizmusának beindítására a Jordán király minden évben egy adott ország beutazó turistái számára kifizette a repülőjegyet. Ez azt jelentette, hogy a 210.000.- helyett, 58.000, és 48.000 Ft-ért lehetett utazni, 3-4 csillagos szállodákba, félpanziós ellátással, 8 napra.
Ez a lehetőség meghozta a gyümölcsét, és özönleni kezdtek a magyarok Jordániába! Boldog boldogtalan utazott, holott szinte azt se tudta hova megy, és mi van ott, de utazott. Az külön fejezet lehetne, hogy viselkednek a magyarok külföldön, sokszor szégyen!
Mivel a szemem sarkából mindig figyeltem Jordániát, és több ismerősöm is dolgozott utazási irodában, hamar felhívták a figyelmemet erre a kihagyhatatlan lehetőségre. Többször említettem már, hogy én főszezonban sose megyek nyaralni, csak elő vagy utószezonban. Így 2003. Október közepén már a Budapest-Aqaba járaton ültem. Tudtam, hogy nem európába utazom, és bizony itt lesznek játékszabályok, amiket be kell tartani. Ott kezdődne a dolog, hogy én megyek egy másik országba, tehát nekem kell alkamazkodni a vendéglátó állam szokásaihoz, és nem fordítva. Nekem ez természetes dolog, hiszen többek között ezért is megyek oda. Az átlag turista ezt visznt pont ellenkezőleg gondolja!
Voltak fenntartásaim, nem is kicsik, de Petra annyira vonzott, hogy feledtette a rossz érzéseimet. Nem hordunk miniszoknyát, és alig ruhát, nem iszunk alkoholt az utcán, nem fogom meg a párom kezét, de egyértelműen jelzem, hogy nem vagyok szabad préda. Az arab férfiak elég érdekesen gondolkodnak. Sokat olvastam erről korábban, de átélni azért mégis más.
Mint mindig nagyon sűrű programot állítottam össze az egy hétre. Aludni otthon is lehet, Jordániában viszont egyszer járok és akkor mindent látni akarok! Petra, Holt-tenger, Mount-nebo, Madaba, Royal Diving Center, és a Wadi-Rum, amiről sajnos csak annyit tudtam, hogy sivatag.
Nálam az is bevett szokás, hogy telepített idegenvezetővel max egyszer megyek kiránduli, mindig helyi irodát kresek, és náluk fizetek minden túrát, és programot. Részbn mert lényegesen olcsóbb, részben mert nyaralok, és nem érdekel az utastársak hisztije, és az otthoni hírek, részben azért mert sokkal több hiteles információt kapok, részben azért mert így felfedezhetek olyan helyeket amiket a telepített idegenvezető sosem mutat meg, és részben azért mert így minden kirándulás fele annyi ideig tart, tehát az egy hétbe sokkal több program belefér.
Nagyon gyorsan találtunk egy helyi utazási irodát, és mivel az angolt, és a németet is beszélem nem volt gond a kommunikációval. Megbszéltünk minden programot, és időpontot, és irány a felfedezés! Mivel szinte minden nap kirándultunk bőven volt időnk beszélgetni az iroda tulajdonosával, ugyanis ő volt az idegenvezetőnk. Több, mint 30 éve létezik a irodája, és egész jóban van a királlyal is, ezt közös fotók is igazolták amik az iroda falán lógtak. ( Ennek a barátságnak majd később még jelentősége lesz)
Hét évvel ezelőtt jártam először Jordániában tehát nem emlékszem a nevezetességek sorrendejére, de az biztos, hogy Petra a sor elején volt, a Wadi-Rum pedig a végén. Meg voltam veszve Petráért tehát gyorsan látni akartam. Aquabából még Taxival is hosszú az út, kb 2 óra. A taxis a parkolóban vár ( több órát!) mi meg majd jövünk.
Valószinüleg túl sokat vártam Petrától, mert nem jött az a fene nagy áhítat. A közel 40 fokban végigsétálni a SIQ-en, ami Petrába vezet, nagy élmény. Lenyűgöző, biztonságot adó, és elvezet egy másik világba.
A SIQ-ből kiérve pedig ott várt a híres petrai síremlék, amit eddig szinte mndenki látott legalább fotóról. Felfoghatalan, hogyan lehetett a sziklából ezt kifaragni. Olvastam róla sokat mégis érdekes érzés ott állni előtte. Sajnos az viszont nagyon lehangoló amikor az árusok szinte lógnak rajtam, hogy vegyek valamit, és alkudjak. Rettentően idegesítő! A tevegelést viszont nem akartam kihagyni, mert fáradt is voltam, és teveháton méginkább átélhetem a történelmet. Tevével viszont elindulni, és érkezni, az több, mint pánik. Ahogy feláll vagy lefekszik az életveszély, mert szinte fejjel lefelé vagyok a hátán,és keményen kell kapszkodni,nehogy fejjel essek ki a kosárból, és amikor angyalom megy az pedig nagyon imbolyog. Szokni kell. Sajnos túl sok időnk nem volt Petrára, így eldöntöttem, hogy ide visszajövök egy egész napra, mert az óriási várost bejárni sok idő.
A Royal Diving Center
Napozni mindenképpen szerettem volna, legalább egy napot, de ezt a szállodában nem lehet. Európai ember számára pláne nőknek csak kijelölt helyen lehetett napozni. Ilyen volt a királyi búvár bázis. Taxival a szállodától kb 10 percre volt, és a megbeszélt időre vissza is jön értünk a sofőr, és fizetni majd csak visszafelé kellett, olyan 200 Ft-ot.
Az elveink azért vannak, hogy feladjuk őket
Imádom a tengert, de annyira iszonyodom is tőle. Mindig az asztmámra hivatkoztam, hogy ne kelljen kipróbálnom a búvárkodást. Nem tudnám megbeszélni magammal, hogy urrá legyek a pánikomon a víz alatt, így mindig halogattam. A Vörös-tenger élővilága tudvalévő, hogy az egyik legszebb, és leggazdagabb. A tengerben fürdeni vagy búvárkodni csak kijelölt helyeken lehet mert a part korallokban nagyon gazdag, és nem lehet csak úgy besétálni a vízbe.
Úgy döntöttem, itt a remek alkalom, hogy megszabaduljak a fóbiámtól, és szerezzek magamnak egy víz alatti moziélményt. Mire rávettem magam, hogy bemenjek a vízbe kb egy óra volt, és mire a sznorkival végre bedugtam a fejem a víz alá, az is egy óra volt, de megérte! Képes voltam megtenni, és közben olyat láttam amit alig hittem el. Ennyi színes és csodás halat még aquáriumban is ritkán látni. Ott úszkáltak alattam a legváltozatosabb halak. Nehéz volt eldönteni, hogy félelmetesebb a nagy kékség, vagy inkább vonzó és gyönyörű. Örülök, hogy erőt tudtam venni magamon, és legyőztem valamelyest a saját félelmeimet.
Az utazás végére a helyi idegenvezetőnk már barát lett, és mivel akkor én már javában fotóztam, megkért, hogy a fotóimat, és a beszámolómat felhasználhassa a weboldalára. Így a magyar és angol ügyfelek hat éve az én anyagomat látják, és olvassák :) (www.jordantrips.com)
Egy röpke hét elég volt arra, hogy az arabokról alkotott képem pozitív irányba változzon. Sokat tanultam tőlük, és sok bölcsességük van, amit érdemes elfogadni. Intenzív nyaralás volt, és kihoztuk belőle, amit csak lehetett. Változtatott a gondolkodásomon, és nyitottabbá tett. Tapasztaltam, és tanultam, magamról is.
Kérdőjelek, és kiváncsiság viszont maradt bennem, így következő év elején visszamentem, ismét egy hétre...
folyt köv....
